Hagyomány – Örökség – Közkultúra

Hagyomány – Örökség – Közkultúra
A magyar népművészet helye és jövője a Kárpát-medencében

Az országos népművészeti szövetségek (Martin György Néptáncszövetség, Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, Táncház Egyesület, Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Hagyományok Háza) 2010-ben olyan nagyszabású konferencia megszervezését határozták el, amely tisztázni kívánta a hagyományőrzéssel kapcsolatos elméleti, a népművészeti mozgalommal kapcsolatos gyakorlati kérdéseket, és hangsúlyosan foglalkozni kívánt a népművészeti mozgalomnak a magyar társadalomban elfoglalt szerepével és stratégiájával. A konferencia megszervezésére a Teleki László Alapítványt kérték fel.
Kiemelkedő jelentőségű volt, hogy a konferencia megrendezésében társszervezőként részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete. Ezzel az együttműködéssel több évtized után ismét összefogott a néprajztudomány és a népművészeti mozgalom annak érdekében, hogy egymás problémáit megismerve keressenek választ a XXI. századi hagyományőrzéssel kapcsolatos kérdésekre.
A konferencia megszervezését az is indokolta, hogy a táncházmozgalom kialakulásának kezdete, az 1970-es évek óta alig volt olyan fórum, amely helyet biztosított volna a folklorizmus új hulláma által felvetett kérdések, jelenségek megvitatására. Különösen fontos volt az elmúlt két évtized értékelése, hiszen a rendszerváltást követően Magyarország társadalma mélyreható változásokon ment keresztül, és ezek a változások érintették a hagyományőrzéssel kapcsolatos kérdéseket. Másrészről látnunk kell, hogy Magyarország, amelyet földrajzi elhelyezkedésének, történeti fejlődésének köszönhetően népművészeti nagyhatalomként tartottak számon, ma kezdi elveszteni ezt a státuszát. Skandináviában, a Baltikumban, de akár a közép-európai térség országaiban is jelentős eredményekre lehet és kell felfigyelni. A népművészeti mozgalmak elismertebbek, nagyobb szubvenciót kapnak, a médiában nagyobb helyet foglalnak el és a társadalmi megbecsültségük is nagyobb.
A konferencián (2010. március 26-27.) előadások hangoztak el a néptánc, népzene, kézművesség témakörökben. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetnek köszönhetően mindhárom témakört tudományos alapossággal elemző értekezéseket is hallhatott a nagyszámú érdeklődő közönség.
A konferencián az elmúlt évtizedek legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberei mellett megszólaltak a táncházmozgalom kibontakoztatásában meghatározó szerepet játszó személyiségek. Részt vettek a határainkon túli és a diaszpórában élő magyarság képviselői és a kérdéskörrel foglalkozó nyugat-európai és egyesült államokbeli szakemberek is. Az internet segítségével bekapcsolódhattak a világ távoli kontinensei magyar táncegyütteseinek vezetői is, akik beszámoltak munkájukról, eredményeikről és problémáikról.
A XXX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárra megjelenő kötet nem tartalmazza a konferencia teljes programját. Nem tudjuk bemutatni az írásban nem átadott, szabadon elmondott előadásokat, s a vitákat. Úgy gondoljuk, hogy a könyv így is hiánypótló és kiemelkedően fontos. Tudományos és mozgalmi pillanatkép a hetvenes években kibontakozó, mára felnőtt korba érő, Magyarország jó hírét keltő igazi „hungarikumról”, a táncházmozgalomról.

Diószegi László
szerkesztő