2011. április 2–3. 10.00–18.00 • Martin György terem (I. em.)
Kiállítás néhai Bognóczky Géza, dr. Kaiser József és Horváth József korabeli, valamint Juhos Nándor és dr. Sebestyén Ferenc napjainkban készült képeiből.
Szerkesztette és rendezte: Kóka Rozália
Tervezés, nyomdai előkészítés: Berán István
A kiállítás létrejöttéért köszönetet mondunk Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, dr. Sebestyén Ferencnek, Juhos Nándornak, Boruss Máriának, Horváth Tündének, Rudolf Lászlónak és Bartos Csillának.
A BUKOVINAI SZÉKELYEK RÖVID TÖRTÉNETE
Az 1764-es Madéfalvi Veszedelemkor az osztrákok elől menekültek el őseik Erdélyből Moldvába.
1776 és 1786 között egy részük, (2687 fő) gr. Hadik András támogatásával a Bukovinai Hercegségbe, az osztrákok frissen megszerzett tartományába költözött és megalakították: ISTENSEGÍTS, FOGADJISTEN, HADIKFALVA, ANDRÁSFALVA és JÓZSEFFALVA településeket.
1883-ban gazdasági okok miatt 3520 fő az Al-Dunához, Belgrád környékére telepedett. Megalapították Székelykevét, Hertelendyfalvát és Sándoregyházát.
1888-1910 között szintén gazdasági okokból Dél-Erdélybe, Dévára, Vajdahunyadra, Sztrigyszentgyörgyre és
Csernakeresztúrra települt kb. 2000 fő.1905-1918 között több százan Kanadába, 1924– től kisebb csoportok Brazíliába vándoroltak ki.
1918. október 31-én felbomlott az Osztrák Magyar Monarchia, Bukovina Román fennhatóság alá került.
1941. május, júniusában a magyar kormány hazahozta mind az öt bukovinai falu lakosságát, 13 198 főt, Bácskában, Szabadkától Újvidékig, 28 településen telepítették le őket.
1944 októberében a visszatérő szerbek elől menekülniük kellett Magyarországra.
1944-45 telét Zala megyében vészelték át.
1945 márciusában a Dél-Dunántúl 38 falujában telepedtek le.
1956 után, napjainkig 300 család költözött Érdre.
Kiállításunk képein az andrásfalvi reformátusok kis közösségének hazatérését, bácskai letelepedésüket követhetjük végig 1940-től 1944 nyaráig.
Kóka Rozália